2 korra tudjuk tagolni az i.e. 1. századtól az i.sz. 1. sz.- ig tartó korszakát:

·         A neoterikusok voltak az akkori kor legnagyobb költői. Nekik már egyéni témáik voltak, mint a szenvedély és a szerelem. Ők voltak a poeta navi, az új költőnemzedék, akik vidékről kerültek Rómába.

·         A kor legjelentősebb képviselője Catullus volt. Neki a szerelem és a barátság voltak a fő témái. 100-nál több műve maradt ránk, melyeket összeolvasva egy szerelmi történet rakódik össze. Műveiben Lesbiának hívta a múzsáját. A műveiben pedig ambivalenitás figyelhető meg.

·         Két fő alakja volt Horatius és Vergilius.

·         Horatius főleg ódákat írt, és ő volt az európai ódaírás alapja is. Őhozzá hasonlítjuk az összes újkori és régebbi műveket is, és a hagyományos horatiusi formával vetjük össze. A mai magyar irodalomból Berzsenyi Dániel az, aki az ő mintájára írja műveit.

·         Vergiliushoz pedig főleg az eposzokat soroljuk, ill. az eposzai híresedtek inkább el. Homéroszi mintára írta meg műveit, főleg az Aeneast. Másik kedvelt műfaja az eclogia volt, amelyből szintén több született. Ezek párbeszédes pásztori v. bukonikus művek. Ezekben egy pásztor és egy költő párbeszédét olvashatjuk. De a két szereplő mindig a költő két énje. A magyar irodalomban Radnóti Miklós képviselt ilyen költészeti formát.

·         Ovidius metamorfózis, átváltozások műve olyan mitológiai történeteket dolgoz fel melyekben valamiféle átváltozás történik.

·         Phadrus állatmeséket írt, melyeket aztán a mai korban La Fontaine francia költő képvisel.

• Aurea mediocritas, arany középút = Az életünkben a nagy szélsőségektől való tartózkodást fejezi ki.
• Carpe diem!, élj a mának = ragadd meg a pillanatot
• Memento mori, emlékezz a halálra = tartsd szem előtt a véget
• Exegi monumentum, életművet állítok = úgy élj, hogy az életed minta lehessen mások számára

            Ez egy rövid mű, ám összefoglalja a legfontosabb dolgokat, amit Horatius mondhatott egy nőnek. Ebben tanácsokat, intelmeket ad Leuconénak, pl. ne tápláljon hiú reményeket, ill. itt megfigyelhetjük egyik szállóigéjét is : A carpe diemet, mely élj a mának jelentéssel bír magyarul. A művében Horatius pedig a végletektől óvja a hölgyet.

            A műben két pásztorköltő beszélget sorsukról, majd egy harmadik szereplővel is bővül a kör mely valószínűleg maga Vergilius, de a pásztorok személyére is könnyen lehet Vergiliust illeszteni mivel illik rá a párbeszédből kikövetkeztethető stílus. Tehát a költő saját sorsát kicsit beleilleszti a pásztoréletbe, és így általánossá teszi saját szenvedéseit, ill. gondjait.