1. Mikor

·   1300as évek legeleje, trecento

2. Téma

·   Misztikus túlvilági utazás

·   PokolàPurgatóriumàParadicsom

·   Bűnàerény (pokolàparadicsom)

3. Cím

·   (Divina) Comediaà az eredeti cím komédia, mivel minden olyat komédiának neveztek, melyebben a rossz kezdetből a végén jó lett. A Divina, isteni jelzőt már csak az utókor tiszteletből tette oda.

4. Műfaj

·   Emberiségköltemény, más szóval filozófiai dráma

·   Kevert műfaj (epikus+lírai+drámai elemeket tartalmaz)

5. Szerkezet

·   Párhuzam a középkori katedrálisokkal, vagyis számmisztika alapján való építkezés.

·   100 = 1 + 33 + 33 + 33, a 33asok a pokol, purgatórium és paradicsom énekei. Ezek mindegyike 3as részekre volt bontva à TERCINA

6. Verselés

·   Tercina, melynek rímképlete: a b a | b c b | c d c | d e d, ez is a végtelen teljességére utal

7. Nyelv

·   Nem latinul, hanem a reneszánszra utaló módón már olaszul íródott.

8. Világkép

·   Ptolemaioszi világkép = a világegyetem középpontja a Föld; föld közepe = a pokol feneke

9. Kifejezésmód

·   Allegorikus, (másról beszélni) azaz van egy konkrét, és egy elvont, átvitt jelentés.

·   Jellemző ilyenek:

oErdő = tévelygés, keresés

oSötétség = lelki tévelygés, bűn

oFény = a lélek megtisztulása

oVölgy/hegy = lent és a fent

oPárduc = kéjvágy

oFarkas = kapzsiság, pénz

·   Az úton a lelki vezető Vergilius

·   Limbusz: a 4. sík, ahol azok voltak a pokolban, akiknek egyetlen bűne az volt, hogy nem voltak keresztények. Nevezik a pokol tornácának is.

Dante a Pax Romana-ra, a békére várt, ezért lett Vergilius a vezető.

Számos latin és olasz nyelvű mű alkotója volt, pl.: Dante életrajz, és Isteni színjáték elemzések.

Dekameron = tíz nap, egy nagy pestisjárvány elől 10 fiatal egy firenzei templomba menekül. 7 lány és 3 fiú. Minden napra választanak egy vezetőt, aki az aznapi témát kijelöli. Mivel novellameséléssel szórakoztatták egymást. Jellemző témáik voltak, a szerelem, erotika, néha érzelmes, humoros, főleg egyházi személyek, bujaság, testiség, emberi butaság. Viszonylag trágárnak látszik, de a fr. Fabilian százszor trágárabb volt ennél.

·   Nem a témában, a tárgyban, az előadásmódban à műveltebb, iskolázottabb, elegánsabb szórakozás.

·   Nagyobb nyelvi igényesség, hiteles, életszerű típusok, a stílusa gördülékeny, könnyen olvasható.

·   Nem a végkifejlet, hanem a folyamat a fontos.

Firenzei, bár száműzetésben született. Jogot tanult, de akkor is már a költészet érdekelte inkább. Papi pályát választott. Sokat utazott, végül a Rhône völgyében telepedett le és sok műve született itt. Rómában koszorúzták költővé. Szülővárosába mindössze kétszer látogatott el, az egyik hazafele út során találkozott Boccaccióval, amikor Firenzében időzött.

366 költeményből áll, többségük szonett, kis számban canzone és vannak ballaták is.

Több műve szól élete nagy szerelméről, Lauráról, akit a lovagi költészethez hasonlóan itt sem kap meg a költő. A költő önmagába fordul, és figyel a lelkében zajló folyamatokra is.