1. Jelentésük
2. Alaktani viselkedésük
3. Mondatbeli szerepük
alapján szófajokba soroljuk.
Szófajok: főnév, melléknév, számnév, névmás, ige, névelő, névutó, határozószó, kötőszó, főnévi-igenév, melléknévi-igenév, határozói-igenév, tagadószó, tiltószó, indulatszó, kötőszó. Ezeket többféleképpen is fel tudjuk osztani, többféle felosztásuk létezik.
1.1. Ige
1.2. Névszók
· Főnév, melléknév, számnév, névmás
1.3. Igenevek
· Határozói-igenév
1.4. Határozószók
· Névmási eredetű
1.5. Viszonyszók
· Kötőszó
· Módosítószó
1.6. Indulatszók
2. Modern szófaji felosztás (ezt használjuk mi is)
2.1. Alapszófajok
· Önálló jelentése van, toldalékolható, mondatban önálló mondatrész
· Ige, főnév, melléknév, számnév, valóságos határozószók
2.2. Az alapszófajokat helyettesítő szófajok
· Főnevet, melléknevet, számnevet vagy határozószót helyettesítenek
· Önálló jelentése nincs, de toldalékolható és a mondatban önálló szerepet tölt be, mondatrészt alkot.
2.3. Átmeneti szófajok
· Az igenevek
| Határozószó → határozói-igenév
· Jelentésük van, nagyon korlátozottan ragozhatóak, és önálló mondatrészt alkotnak
2.4. Kereszteződő szófajok
· Két szófaj sajátosságát is magán viseli, és mindegyikbe tisztán bele is illeszthető
· Vonatkozó névmások
· Névutós-melléknevek (alatti, melletti, feletti)
2.5. Több szófajú szavak
· Mindig a mondatkörnyezet dönti el a szófajt, alkalmi szófajváltás történik.
· Pl.: Jaj! Itt indulatszó, de elhangzott a jaj! Itt pedig már főnév.
2.6. Viszonyszók
· Nincs önálló jelentésük, nem toldalékolhatóak, nem lehetnek önálló mondatrészek
· Névelő, névutó, kötőszó, igekötő
2.7. Indulatszók
· Jelentésük van, nem toldalékolhatók, mondatban pedig önálló tagmondatok, tehát mondat értékűek.
· A megszólítások is külön mondatrésznek tekintendőek.
Utolsó kommentek